Dorkának hívnak és lovas témájú olajfestményeket készítek. Igyekszem a figyelmet nem a kompozíción keresztül a lovakra terelni, hanem inkább a sokszínű mintázatuk és jegyeik segítségével. Legtöbb festményemet egy szín töb árnyalatának használatával készítem el, mert nem hiszek abban, hogy a művészet lekorlátozható az élethű színes ábrázolásra.

Minden festményem valami újat tanít számomra, művészi mélységet épít, és arra ösztönöz, hogy merészebben fejezzem ki magam. Festményeimmel és rajzaimmal ezeknek a csodás állatoknak tisztelgek.

Gyerek- és kamaszkoromat átívelően a lovaglás és a lovakkal való érintkezés és tőlük tanulás határozta meg a személyiségem alapjait. Ezeket a jegyeket a mai napig viselem és hasznosítom. Úgy tartom, hogy addig nem ismer senki igazán, ameddig nem hallott a lovak iránti szenvedélyemről.

A különböző színek és jegyek mindig központi témaként szerepeltek már korai rajzaimban és magánéletemben is. Minél egyedibb, annál nagyobb a csodálatom.

Viszonylag korán kezdtem rajzolni, de már akkor is nagyon sokat rajzoltam lovakat. Cseperedtem (mint ember és mint művészpalánta), gyakoroltam, és eljutottam egy olyan szintre, ahol magabiztosan meg tudom valósítani bármilyen ötletemet.

Mostanra hatalmas szeretette és alhivatottsággal tekintek a festészetre, ám fiatalon szinte gyűlöltem. Olyannyira, hogy elvből nem használtam semmilyen festéket. Ez azért volt, mert nem tudtam megfelelően használi azokat, és csak gyakorolnom kellett volna egy kicsit, de ezt akkor még nem értettem meg. Egy nap viszont úgy döntöttem, hogy ecsetet ragadok, és megtanulom ennek a gyönyörű szakmának fortélyait és azóta tulajdonképpen nem lehet elszakítani a vászon elől.

A festményeim azoknak az embereknek szólnak, akik gyönyörködnek különböző mintákban, és azoknak, akik meg tudjék velem osztani elköteleződésemet nem csak a lovak, de a művészetek iránt is.